Ma nagyon sokan azt mondják, hogy alig pár percet használják a Facebookot. Mégis azt látom, hogy buszon, metrón, villamoson, megállókban, igazából mindenhol ott van a kézben a telefon, és a jól ismert kékes háttér világít. Az egész blog egy kérdést feszeget: milyen lehet e nélkül élni?

A Facebook nem hasznos, hanem vannak előnyei

A közvélekedés szerint a Facebook hasznos. Szerintem meg nem hasznos, hanem vannak előnyei is. Ez egy komoly különbség. Hasznos például a nyelvtanulás, de nem csak azért, mert lendít az életünkön, hanem azért is, mert cserébe nem felejtjük el az anyanyelvünket. Nem úgy ad, hogy közben valami sokkal fontosabbat elvesz.

Teszteljük le!

Innen jött az ötlet, hogy erről nem csak beszélni érdemes, hanem a hozzám legközelebb álló személyen tesztelni. Saját magamon. Én elég aktívnak mondom magam a Facebookon. Rendszeresen posztolok, sok csoportban benne vagyok, sokat is szólok hozzá és az ismerőseim posztjai is érdekelnek. Valamint olyan pillanataim is vannak, amikor csak úgy beütöm az oldal címét, és nézelődök össze vissza.

Úgy gondolom, hogy ezzel nem lógok ki az átlag felhasználók közül. Mert az átlag, nem napi 5-10 percet tölt el ott. Persze sokan mondják, hogy nem függők. Az alkoholista is azt mondja, hogy meg tudja állni az ivást, csak nem akarja.

Van egy hipotézisem

A Facebook mindent egybevéve káros. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek előnyei. Ha így lenne, akkor 10 ember kergetné egymást rajta. Szerintem szebb lenne a világ nélküle. A mostani, tolakodó, mindent tudni akaró Facebookról beszélek. Amikor elindult az oldal, azt össze sem lehet hasonlítani a mostanival. Az is a hipotézis része, hogy számtalan oldalon fog sokkal jobban beindulni az életem azzal, hogy ezt a részét elengedem a mindennapjaimnak.Nagyon fontos, hogy semmi baj nincs azzal, aki szereti a rendszert. Én is közéjük tartoztam hosszú hosszú évekig.

Van egy elhatározásom

Fél év. Úgy gondolom fél év elég ahhoz, hogy a kezdeti nehézségek után kifejtse a hatását ez a fajta megtisztulás. Amikor már 95%-ban a valódi életből származnak az engem érő információk. Pont úgy, mint régen.

A szigorú, de nem esztelen szabályok

1. Nem használhatom önkifejezésre. Azaz nem posztolhatok a falamra fél évig.

2. Semmilyen módon nem lépek kapcsolatba az ismerőseimmel a falamon magán jelleggel. Engem viszont megjelölhetnek fényképen is.

Kivétel a tiltás alól: munkával kapcsolatos infó, illetve állapotváltozás a magánéletben.

3. Ezen idő alatt az ismerőseim megosztásai is rejtve maradnak előttem. Előre elnézést a sok elmaradó szülinapi köszöntésért.:)

4. Ismerőseimmel (és ügyfelekkel) két módon léphetek kapcsolatba:

- messenger
- személyesen

5. A csoportok értesítéseit is kikapcsolom, hogy ne jelenhessenek meg. Kivéve hármat. A munkám szempontjából fontos 2 csoportot. Ám hozzászólni ott se szólok hozzá. Semmi olyat nem teszek, ami nem kapcsolódik az információhoz. Valamint egy általam indított meditációs csoportot. Ott hozzá is fogok szólni. Persze a munkámhoz kapcsolódó csoportokba posztolni fogok linket, de hozzá ott sem szólok. Nulla oda-vissza kommunikációt folytatok.

6. A Facebook használata engedélyezett a ........... oldalamon, és azokon, amelyeket én kezelek.

Miért az egész?

Régen ért a gondolat bennem. Valakivel privátban már beszéltem erről. Saját bőrömön szeretném megtapasztalni, hogy milyen az élet Facebook nélkül.

A projekt egy bennem régóta megfogalmazódott dolgot erősíthet meg. Rég érzem azt, hogy nekem nem az online világban van dolgom, hanem pont, hogy a valódiban várnak rám olyan feladatok, ami ezzel kapcsolatos. Ám ehhez éreznem kell magamon, hogy a Facebook nélküli élet mit hoz ki belőlem, hogy utána teljes mellszélességgel beálljak az ötletem mögé. Vagy épp kifaroljak.

Érdekel, hogy milyen hatással van... 

- a munkára?
- az anyagi helyzetre?
- a magánéletre?
- a hangulatra?
- a lelkivilágra?
- a szabadidőre?
- az emberi kapcsolatokra?
- a mozgásra?
- az alvás mennyiségére, minőségére?
- úgy összességében az életre?
- és az összes olyan dologra, ami később jut eszembe.
- hogyan alakulnak át a szokások?
- mit ad és mit vesz el a Facebook nélküli élet?

Érdemes lesz olvasni szerintem, mert akár „hiánypótló” történet is kikerekedhet belőle.